A művészek
ALBERT Ádám (Veszprém, 1975)
Képzőművész, pedagógus és kutató. Budapesten folytatott bölcsészeti (Károli Gáspár Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történelem szak, MA, 1994-2000) és kulturális antropológiai (Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, 1995-1996) tanulmányai után képgrafikusként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (MA, Budapest, 1998-2003), amelynek DLA programját is elvégezte (2005-2010).
Számos hazai és nemzetközi ösztöndíj, és residency-program résztvevője, a legutóbbihoz kapcsolódóan (ACAX - Residency Unlimited, New York, 2019/22) Nemes Mártonnal együtt állított ki (The Past of the Future is the Present, American Hungarian Library and Historical Society, New York, 2022). Az Essl Award fődíja (2007) mellett további díjak jelöltje (Esterházy Art Award, 2017, 2019; Leopold Bloom Award, 2015). A közelmúlt budapesti és berlini egyéni kiállításai mellett (Disconnected, Kisterem galéria, 2020; Minden a miénk! Kassák Múzeum, 2018, A kertész igazsága, Collegium Hungaricum, 2018) munkái szerepeltek a Magyar Nemzeti Galéria, valamint a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum állandó tárlatain is, Budapesten.
2011-től a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanít, 2015-ben habilitál: a Művészeti Anatómia, Rajz és Geometria Tanszék docense és vezetője, valamint a Művészeti és Művészetelméleti Szakkollégium igazgatója.
Művei megtalálhatóak a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria (Budapest), Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Budapest), valamint a MODEM – Modern és Kortárs Művészeti (Debrecen) Központ, illetve a Művészetek Háza (Veszprém) gyűjteményében.
Albert Ádám különböző médiumokban dolgozik, gyakran elfeledett kézműves technikákat alkalmazva, jellemzően magán- és intézményi archívumokból származó anyagokkal.
Művészeti megközelítésmódjában a kulturális átadás, azaz a tudástermelés eszközeinek és módszereinek különböző aspektusaira reflektál, figyelembe véve azok történeti időben és földrajzi térben változó módozatait. Ezeket a társadalompolitikai kérdéseket az esztétika területén, a műveken keresztül áttételesen veszi górcső alá. Ezért a művek megmunkálása, művészi formája, a készség értéke fontos szerepet tölt be munkáinál.
Művei jelentős része installációs formában kerül kiállításra, mivel ez a forma lehetővé teszi, hogy bizonyos problémafelvetéseket árnyaltabban és indirekt módon, sokszor eltérő szempontot integrálva mutasson meg a tárgyak egymás mellé rendelésének segítségével. Ezek az installációk olyan kontextust hoznak létre, amely kutatás alapú társadalmi, kulturális, történelmi, politikai, illetve gazdasági kritikát fogalmaz meg, mivel a történeti kontextusukat és annak továbbélését is mélységében kutatja. Vagyis nem csak a múlt egyes pillanatait mutatja meg, hanem a tudásrendszerek és tudástermelés komplex összefüggéseit, együttélését, és a sokszor nem egyértelmű kapcsolódási pontjait is. Közvetett módon arra is felhívja a figyelmet, hogy a kontextusok eltérő kerete hogyan változtat a nézőpontokon, vagy hoz létre olyan konstellációkat, melyek aláássák, vagy éppen megerősítik a dolgok rendjét. Az esztétikain keresztül próbálja megérteni és kritika alá vonni a hatalmi rendszereket, azaz a biopolitikát, tudástermelést, vagy a társadalmi valóságok geopolitikai alapjait.
Művészi gyakorlatát a különböző anyagok és sokszor elfeledett technikák használata jellemzi, amelyeket a galéria teljes terét elfoglaló teljes installációk létrehozásában használ fel. Az utóbbi időben művészeti kutatással foglalkozik különböző múzeumok és intézmények gyűjteményeinek és archívumainak feltárásán keresztül.
GRÓF Ferenc (1972, Pécs)
Képzőművész, tanár és kurátor. Tanulmányait Budapesten a Trefort gimnázium biológia tagozatán (1986-1991), majd a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán (1991-1995), illetve az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Művészettörténet tanszékén (1995-1996) végezte. A Magyar Képzőművészeti Egyetem diplomázott az Intermédia szakon (1996-2001), 2018-tól az intézmény DLA programjának hallgatója. 2001-ben Párizsba költözött, ahol azóta is él és dolgozik. Első önálló kiállítása a budapesti Stúdió Galériában Franz Josef Land címen került megrendezésre 2002-ben. A L’Harmattan kiadó gondozásában megjelent Tour de Paris című könyvében (2005) összegezte az első párizsi évek munkáját. A 2004-ben Jean-Baptiste Naudy-val (1982) együtt alapított Société Réaliste tagjaként, több mint tíz éven keresztül nem folytatott egyéni praxist. A csoport több nemzetközi kiállításon és biennálén vett részt, 2008-2009 folyamán a maastricht-i Jan van Eyck Academie kutatói ösztöndíjasai voltak. A párizsi Jeu de Paume, a budapesti Ludwig Múzeum és a bukaresti MNAC tereiben bemutatott empire, state, building című kiállítás-sorozat (2011-2012) összegezte tevékenységüket.
A Société Réaliste tevékenységében központi helyet kapott az olyan vizuális kommunikációs eszközök gyűjtése majd vizsgálata, kiforgatása és dekonstruálása, amelyeket intézmények, kormányok, uralkodók, vagyis a hatalom képviselői – vallási, politikai, kulturális, művészi, vagy financiális területen – fejlesztettek ki és használtak saját maguk pozicionálására. Ezek az eszközök jelek, logók, térképek, szimbólumok, betűtípusok, műemlékek, emblémák, szobrok, vagy épületek is lehetnek, amelyek reprezentációs, valamint esztétikai szerepét egy tágabb idő- és térbeli összefüggésrendszerbe áthelyezve, egy komplex kontextusban szemlélik és elemzik.
Gróf 2012 óta a bourges-i ENSA művésztanára. 2015 óta, újra szólóban, több hazai és külföldi, egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Munkáiban ideológiai lenyomatokat vizsgál a grafikai tervezés és a térélmény metszéspontjában. Praxisa ebből következően műfajilag sokszínű, nyelvi és tipográfiai elemekből, kartográfiai és heraldikai elemekből építkezik: hibrid művészeti nyelve a társadalmi folyamatok vizsgálatára, a múlt és jelen összefüggéseinek felmutatására, a jövő lehetőségeinek felvillantására fókuszál.
Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galéria (Budapest), Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Budapest), a MODEM (Debrecen), valamint a MAC VAL - Musée d'Art Contemporain du Val-de-Marne (Vitry-sur-Seine) és az MWW (Wrocław Contemporary Museum) gyűjteményében.
GYENES Zsófia (1977, Budapest)
Művészeti tanulmányait a budapesti Dekoratőr iskolában kezdte, majd 2001-ben Párizsban szerzett diplomát a Paris 8 Egyetem képzőművészeti szakán. Ebben az évben nyert felvételt a párizsi Arts Deco (ENSAD) textil szakára, ahol elsajátította az ipari textiltervezés különböző metódusait, majd az ahmadábádi National Institute of Design (India) cserediákjaként betekintést nyert a tradicionális kézműves technikák világába. 2005-ben az Indiában készült textilekből önálló kiállítást rendezett a párizsi Magyar Intézetben. Tanulmányai során több divat és lakberendezési cégnél volt gyakornok. 2004-ben az autóiparban helyezkedett el, szín és forma designerként: az ezen a területen eltöltött 18 év alatt, a japán és indiai piac felelőseként számos autó enteriőrt tervezett több nemzetközi márkának (Toyota, Nissan, VW, stb.). Később cégének (Tesca Group) nemzetközi projektjeit irányította. 2022 tavaszán alapította meg független stúdióját Párizsban.