Csaknem másfél év alatt kortárs művészek közreműködésével zajlott az a projekt, amelynek eredményeképpen a KEMKI folyosóin és egyes tereiben műalkotások kerültek elhelyezésre.
Albert Ádám, Gróf Ferenc és Gyenes Zsófia faliszőnyegei és zománcmunkái a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiben, illetve a KEMKI Archívum és Dokumentációs Központjában folytatott kutatásokra épülő helyspecifikus alkotások, melyek az emlékanyaggal való foglalkozás, a lehetséges kapcsolódási pontok felkutatása, a kortárs megközelítés keresése révén teremtenek lehetőséget az intézményi önreflexióra. A művek motívumokat, vizuális megoldásokat felidézve reflektálnak az érintett gyűjteményi egységekben (pl. a KEMKI ADK Archívumában, illetve lektorátusi anyagában) őrzött szöveges és tárgyi dokumentumokra.
A lektorátusi folyosó és a kutatóterem faliszőnyegein (Gróf Ferenc – Gyenes Zsófia) a rendszerváltás előtti időszakot meghatározó művészeti intézmények (Képcsarnok Vállalat, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége stb.) központi elemmé, „díszítőmotívummá” nagyított logói jelennek meg az archívumi dokumentumokból kivont/kikevert színvilágú – megsárgult levélpapír, bélyegző-kék, kopott aktaszín – hátterek előtt.
Az archívumi folyosó zománc „táblaképei” (Albert Ádám), fémhordozó struktúrán szét/elosztott, „szemléltető eszközei” Rippl-Rónai József, Korniss Dezső és Ország Lili munkáinak néhány kiválasztott motívumát transzformálják, illetve Munkácsy Mihály, Moholy-Nagy László dokumentumainak, valamint a Tandori Dezső és Korniss Dezső között zajló levelezések részleteinek, vizuális elemeinek, kép/vers sorainak egyedi átiratai.
Az első emelet zománcképeinek (Albert Ádám, Gróf Ferenc) tematikai egysége történeti/történelmi, illetve intézményi kontextus felől „értelmezett” piktogramokat és fogalmakat, kartográfiai elemeket, tipográfiai megoldásokat működtet. Utóbbi munkák a 60-as és a 70-es évek fordulóján a magyar neoavantgárd művészeinek (például a Pécsi Műhely alkotóinak) számos köztéri művét kivitelező, ma is működő zománcáru üzemben, Bonyhádon, míg a faliszőnyegek egy hibrid, egyszerre ipari és kézműves technológiával (tufting gun) készültek.
A falakra került alkotások, a művészek korábbi, a művelődés-, intézmény- és gyűjteménytörténeti hagyományokat is játékba hozó (az MNG Jelenkori Gyűjteményében is megtalálható) kísérleteit, installatív munkáit, illetve a neoavantgárd más előképeit, például Bak Imre, Pinczehelyi Sándor vagy Lantos Ferenc (szintén a múzeum gyűjteményében található) zománcműveit is megidézve – reményeink szerint – további művek, kiállítások létrejöttét is inspirálhatják.
A KEMKI-be tervezett műalkotásokkal kapcsolatos szakmai háttér biztosításában (anyaggyűjtésben, konzultációkban), valamint a honlap szövegeinek írásában és a honlap szerkesztésében főmuzeológus kollegáink, Békefi Eszter és Százados László vettek részt.