Az Archívum és Dokumentációs Központ (ADK) a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) legnagyobb múltra visszatekintő szervezeti egysége, amely közel 3,4 millió egyedi művészettörténeti értékű dokumentumot őriz. Az ADK elődjét, a Magyar Művészeti Archívumot Petrovics Elek alapította 1920-ban az addig a Szépművészeti Múzeum könyvtárában és irattárában őrzött dokumentumokra alapozva. A gyűjtemény a magyar és európai művészet legjelentősebb alkotóira vonatokozó, nem műtárgy jellegű dokumentumokból állt (kéziratok, fotók, katalógusok, műtárgyjegyzékek, művészereklyék). A legkorábbi anyagok között találjuk Izsó Miklós, Markó Károly, Munkácsy Mihály, Ferenczy István és Ferenczy Károly hagyatékából származó dokumentumokat, ereklyéket. A Magyar Nemzeti Galéria 1957-es alapítása után ez a gyűjtemény lett az alapja az MNG Adattárának. Az Adattárba később további hagyatékok kerültek ebben az időben, többek között Bortnyik Sándor, Csontváry Kosztka Tivadar, Derkovits Gyula, Tihanyi Lajos, Tornyai János, Farkas István vagy Ország Lili dokumentumai. Az ADK őrzi az 1963 és 2013 között működött Képző- és Iparművészeti Lektorátus teljes iratanyagát, amely elsősorban a 20. század második felének képző- és iparművészeti, illetve a köztéri alkotások és kiállítások dokumentációját gyűjti. Ebből az anyagból páratlan részletességgel ismerhető meg az időszak államilag támogatott művészete. Az ADK Fotótára ma közel 230.000 darab, különböző technikájú fotográfiát őriz, amelyek jelentős része a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből származó műtárgyak dokumentálása céljából készült. A műtárgyfotókat kiegészítik jelentős fotográfusok archívumai. Ezek közül a legjelentősebb a 2020-ban a művész ajándékaként az ADK-ba került Korniss Péter-archívum, amelynek negatívjai, kontaktmásolatai, sajtószemelvényei a Kossuth-díjas fotóművész teljes munkásságát felölelik.