Dagerrotípiák a KEMKI ADK gyűjteményében

Az ADK-ban őrzött dagerrotípia-sorozat, amelyet Ferenczy István szobrászművész alkotásairól Gola Adolf készített, az első magyarországi történetpolitikai emlékmű megszületésének gondolatát rögzítette, így a felvételek a reformkori magyar nemzeti identitás kialakulásának egy fontos fázisát dokumentálják.

A dagerrotípiasorozat – kultúrtörténeti jelentőségén kívül – kiemelkedő technikatörténeti érdekességgel is bír, ugyanis rendkívül kevés igazolhatóan magyar készítésű dagerrotípia maradt fenn. Ez a sorozat még ezek között is különleges, hiszen ezek voltak az első hazai műtárgyfotók, olyan dagerrotípiák, melyek nem arcképet ábrázolnak, hanem a fotográfia dokumentáló funkcióját aknázza ki az alkotó, ráadásul a sorozat dagerrotípiáinak a pontos készítési dátuma és helye is ismert, csakúgy, mint a megrendelő és készítő személye. Értéküket az a tény is növeli, hogy a képek a szabadban, a művész budai (Országház utca 14. szám alatti) házának udvarán készültek és az egyiken a szobrász egész alakos portréja is látható.

Ferenczy István (1792-1856) a 19. század első felének legjelentősebb magyar szobrászművésze volt. 1840-ben megbízást kapott Mátyás király emlékművének megtervezésére. Több tervet és részletet is készített ehhez a műhöz, amelynek sok támogatója volt, de végül - elsősorban anyagi okok miatt - az emlékmű nem valósult meg. A hazai szellemi élet csatározásai után a terveket végül elutasították, a művész pedig csődbe ment. 1846-ban kénytelen volt eladni a budai várnegyedben lévő műtermét, így az ott őrzött gipszöntvényeket is megsemmisítette. Visszavonult szülővárosába, Rimaszombatba, ahol szinte elfeledve élte le hátralévő napjait.

1846-ban Teleki Blanka grófnő, Ferenczy tehetséges és tehetős tanítványa felkeresett egy fényképészt, hogy örökítse meg a megsemmisítésre ítélt gipszvázlatokat. A dagerrotípia-sorozat elkészítésének körülményeiről Ferenczy István 1846. december 24-én testvéréhez, Ferenczy Józsefhez írt leveléből tudunk (SZM - KEMKI ADK, ltsz.: 653/1920).

Mint a levélből megtudjuk, az emlékmű nagyméretű makettje a dagerrotípia-sorozat általi dokumentálása céljából készült el. A bonyolult talapzaton álló Mátyás lovasszobor új szobor volt, készítése során a művész reflektált a korábbi kritikákra. A korábbi, nagyobb méretű változatról is készült kép. I. Mátyás mellszobra és az Idő allegóriája az emlékmű "szentélyében" kapott volna helyet, akárcsak a két nagy előd előtt tisztelgő domborművek (I. Mátyás és Szilágyi Mihály megbékélése; Mátyás apjának, Hunyadi Jánosnak a sírjánál). A talapzat oldalain lévő frízszerű domborműveket három külön felvételen örökítették meg (Mátyás király apoteózisa; Mátyás mint a törvények védelmezője; Mátyás és Beatrix a tudósok és művészek között). A bejárat melletti allegóriákat (Tudomány és hatalom) ekkor már bronzba öntötték, és az ezeket ábrázoló dagerrotípiák is elkészültek.

/Békefi Eszter/