A Képző- és Iparművészeti Lektorátus archívuma

Az 1963-ban a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alatt létrehozott Képző- és Iparművészeti Lektorátus volt a rendszerváltás előtti kultúrpolitika egyik legfontosabb végrehajtó intézménye, amely lényegében művészeti cenzori hivatalként működve 1989-ig egyértelműen meghatározta a hazai művészeti színtér működését. 1963-tól 1990-ig hatósági jogkörrel működött a képző- és iparművészet, az autonóm és az alkalmazott művészet csaknem minden területén. A Lektorátus több évtizedes működését egy igen sokrétű és pótolhatatlan iratanyag dokumentálja, mely teljes egészében megtalálható a Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetének ADK gyűjteményében. A köztéri műalkotások dokumentációja (kiegészülve a hozzá tartozó fotóanyaggal) teszi ki a lektorátusi archívum nagy részét, emellett más feladatkörök ügyiratai is megtalálhatók a gyűjteményben. Ilyen nagyobb tételszámú anyagrészt képeznek az Iparművészeti Tanácsnak 1976-tól a Lektorátushoz került dokumentumai, melyek egyrészt a Tanács szervezeti, másrészt a szakmai működéséről szóló iratait őrzik. Az archívumban megtalálhatók még a Lektorátus történetére vonatkozó dokumentumok, az ösztöndíjpályázatok anyagai (például Derkovits-ösztöndíj, Kállai-ösztöndíj), illetve a kiállítások engedélyeztetésének jegyzőkönyvei. A teljes irategyüttes az intézmény megszűnése után, évekig keresve a helyét, 2014-ben került a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Adattárának gyűjteményébe, majd onnan 2021-ben költözött jelenlegi helyére. A közel ötszáz iratfolyóméternyi anyag feldolgozása, digitalizálása és kutathatóvá tétele azóta is zajlik.

/Lőrinczi Dániel/