A Képző- és Iparművészeti Lektorátus archívumából: kiállítási jegyzőkönyvek

A Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetének ADK gyűjteményében őrzött, a Képző- és Iparművészeti Lektorátustól származó iratanyag az 1960-as és 1980-as évek közötti hivatalos kiállítási bírálatok jegyzőkönyveit tartalmazza. A Lektorátusnak 1963-tól főleg cenzori szerepe volt a kiállítások és a kiállításokon megjelenő művek engedélyezési rendszerében. Az úgynevezett reprezentatív kiállítóhelyiségek (Műcsarnok, Ernst Múzeum, Csók Galéria, Mednyánszky Terem, Fényes Adolf Terem stb.), továbbá az országos jellegű vidéki kiállítóhelyek esetében a Művelődésügyi Minisztérium Képzőművészeti Osztálya hagyta jóvá a kiállítások létrejöttét. A Lektorátus által összeállított szakmai zsűri feladata a kiállítás jóváhagyása után a művek válogatása, árazása (tiszteletdíj megállapítása), adott esetben minősítése („közületi vásárlásra alkalmas”) és – igény esetén – díjazása volt. A zsűri a Képzőművészek Szövetségének tagjai közül delegált két-két művészből, illetve művészettörténészből állt. Meghívást kapott még a rendezőszerv, a tanács és – a reprezentatív kiállítások esetében – a területileg illetékes pártszervezet képviselője is, akik azonban szavazati joggal nem rendelkeztek. A bírálat szavazással történt, a többségi szavazat döntött. A kiállító művész vagy a rendezőszerv tizenöt napon belül fellebbezhetett a döntés ellen, melyet a Lektorátushoz kellett benyújtani. Ormos Tibor (1963-tól 1976-ig a Lektorátus első igazgatója) javaslatára az engedélyezési rendszer később megváltozott, és 1966-tól a Lektorátushoz került a kiállítások jóváhagyása is. A kiállítások bírálatának rendszere a gyakorlatban az 1980-as évek második felében egyre formálisabbá vált, majd 1989-ben, a rendszerváltással hivatalosan is megszűnt. A zsűrizéseket dokumentáló iratanyag egyedülálló forrásértékkel bír a 20. század második felében uralkodó művészetpolitika kutatásához.

/Lőrinczi Dániel/