A Képző- és Iparművészeti Lektorátus archívumából: a köztéri iratanyag

Az 1963-ban alapított Képző- és Iparművészeti Lektorátus tevékenységének egyik legfontosabb területe a köztéri, illetve közintézményekben elhelyezendő közösségi célú műalkotások létrejöttének koordinálása, bírálata és engedélyeztetése volt, az e célra elkülönített és biztosított állami költségkeret (elhíresült nevén a „zárolt keret”) felhasználásával. A Lektorátus jelölte ki az állandóság igényével elhelyezni kívánt képző- és iparművészeti alkotás szerzőjét, elbírálta az elkészült művet, megszabta a szerzői díj mértékét és engedélyezte a műalkotás elhelyezését. A rendszerváltás után a Lektorátus engedélyezési szerepe megszűnt, és 1991-től az önkormányzati testületek kezébe került a köztéri műalkotások elhelyezésének döntési joga. A Lektorátus köztéri iratanyagában egy-egy mű születésének dokumentumai találhatók meg: jegyzőkönyvek, tervek másolatai, szakvélemények, bírálatok, hivatalos levelezések, szerződések és más kapcsolódó ügyiratok. Az egyes művekről összegyűjtött dokumentumok önálló dossziékba vannak rendezve, a szerzők nevei és a műcímek szerint. A közel tizenötezer tételes archívumot kiegészíti a hozzá szorosan kapcsolódó, zömében fekete-fehér nagyításokból álló fotógyűjtemény, mely az egyes művek létrejöttét dokumentálja. A pótolhatatlan forrásértékű iratanyag kutatása és megismerése nem csupán az alkotások létrejöttének körülményeibe enged betekintést, de új szempontokat is nyithat az aczéli ún. három T („tilt, tűr, támogat”) rendszerének értelmezésében is.

/Lőrinczi Dániel/