Tihanyi Lajos-hagyaték

Tihanyi Lajos (1885–1938), a modern magyar festészet egyik vezető alakja, 1938-ban halt meg Párizsban. Párizsi műtermében maradt személyes tárgyait, leveleit és műveit barátai, a fotós Brassaï (Halász Gyula), Jacques de la Frégonnière és Ervin Preiss Marton vették magukhoz, majd a teljes hagyatékot egymás között elosztva, évtizedeken keresztül maguknál tartották, műtermeikben és lakásaikban őrizték. Az évek során mindvégig osztoztak abban a gondolatban, hogy ezeknek méltó helyre, egy magyarországi múzeumba kell kerülniük, elsősorban a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. Ennek érdekében az 1960-as években felvették a kapcsolatot a múzeummal és a magyar hatóságokkal. Hosszú folyamat volt, amíg az átadással és a Tihanyi-örökség Budapestre szállításával kapcsolatos tárgyalások befejeződtek. A műalkotások a művész személyes dokumentumaival, leveleivel, egyéb irataival és fotóival együtt végül 1970-ben jutottak Magyarországra. A Magyar Nemzeti Galéria 1973-ban rendezte meg a Tihanyi Lajos életét és munkásságát bemutató nagyszabású kiállítását, amelyen a Párizsból hazatért tárgyakat is a nagyközönség elé tárták.

A Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetének ADK gyűjteményében (egykori MNG Adattár) található többek között a hagyatékból származó forrásértékű és rendkívüli jelentőséggel bíró levelezés Tihanyi művész- és íróbarátaival, valamint a művész kapcsolatrendszerét feltáró noteszei. A művészettörténeti kutatás szempontjából különösen kiemelkedő műtárgyegyüttest alkotnak az alkotó műveiről készült fényképek, amelyeknek hátsó oldalára nem csupán az alapadatatokat írta fel Tihanyi, hanem sok esetben azt is, hogy ki a tulajdonos és milyen kiállításokon szerepelt az adott festmény, illetve grafika, így ezek segítségével pontosan azonosítható a művek előélete, provenienciája.

/Galácz Judit/