Tót Endre archívuma

A Tót Endre-archívum kiemelkedő jelentőségű és értékű művészeti és kordokumentumokat őriz. Az anyag Tót Endre disszidálásakor a művész testvéréhez, később a művész kérésére a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének raktárába került. jelenleg pedig a 2023-as ajándékozás után már hivatalosan is a Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet ADK gyűjteményének része, amely zárványként őrizte meg a művész későbbi, vasfüggönyön túli karrierjének kiindulópontjául szolgáló, azt megalapozó évtized dokumentumait.

Tót Endre az 1960–1970-es években folytatott művészeti tevékenysége számos pályatársához hasonlóan, a korszakra jellemző módon teljesen egybemossa a személyes élettér, a mindennapok, illetve a művészlét, a munkahelyet jelentő műterem szellemi és fizikai tereit. Mindennek meghatározott, személyes kontroll alatt tartott kapcsolattartási formája a levelezés, és hivatali/közintézményi protokollja, a posta. Az ehhez a csoporthoz tartozó, egyszerre műtárgy és/vagy dokumentum karakterű – zömében angol, jelentős részében német, illetve magyar, elenyésző részében pedig francia nyelvű – emlékanyag teszi ki az archívum körülbelül nyolcvan százalékát. Ez a belső összefüggéseket fenn- és megtartó, személyes érdeklődést, életpályaépítő ismeretségeket, projekteket, kapcsolódási pontjaikat, kronológiáját rögzítő karakter követi például az adott időszakon belüli hangsúlyváltásokat: új szereplők és irányok belép(tet)ését, a földrajzi hatókör kiterjesztését, vagy éppen irányváltásait.

Az ötvenes évek végétől a hatvanas évek végéig, hetvenes évek elejéig terjedő időszakban „klasszikus” művész archívumként: a személyes – családi, ismerősi, baráti – kapcsolati hálóba egyre inkább szervesülő szakmai (lásd Iparterv-generáció, neovantgárd kortársak) és a hivatalos kapcsolattartás (például tanulmányok, iskolák, munka, ösztöndíjkérelem) dokumentumai révén az anyag az alábbi részcsoportokra bontható:

• levelezés (személyes, szakmai, baráti),
• könyvek, katalógusok (szakmai tudás építése, közvetlen vagy áttételes érintettség),
• kritikák, tanulmányok, megnyitószövegek (szakmai tudás építése, közvetlen vagy áttételes érintettség),
• személyes tárgyak,
• a levelezéshez kapcsolódó tárgyak, eszközkészlet (például pecsétgyűjtemény),
• szakmai életúthoz kapcsolódó tárgyi dokumentumok (például díjak).

Ezt követik a postai úton történő művészeti kapcsolattartás dokumentumai a 1970-es évek legelejétől a hetvenes évek végéig, minimális darabszámban kiegészülve a nyolcvanas évek elejéről. A baráti és szakmai kapcsolatok szinten tartásának forrásai, projekt- és kiállítástervek, szóróanyagok (szitázott, nyomtatott, xeroxozott), kiadványok (folyóiratok, könyvek), személyes érintettség okán bekerülő ajándékok, küldemények, dedikált-ajánlott tárgyak és művek meghatározó részének keltezése az 1971 és 1978 közötti időintervallumba esik, amelynek végpontját Tót Endre Nyugat-Berlinbe való emigrálása és a DAAD- (Német Felsőoktatási Csereszolgálat) ösztöndíj megkezdése jelenti.

/Százados László/