Az Országos Képtár iratai

A Magyar Nemzeti Galéria Adattárában 1977-ben „törzsanyagként” (már régóta ott lévő anyagként) leltározták az Országos Képtár fontosabb iratait. Ezekből érdekes részletek derülnek ki az első magyarországi közmúzeum életéről, így forrásként szolgálnak például arról, hogy milyen festményeket és milyen módon szerzeményeztek; milyen házirendje volt az intézménynek; kik voltak az alkalmazottak; mit és hogyan restauráltak.

Fontos dokumentumok az 1844 és 1869 közötti másolási naplók, amelyekben rögzítették, hogy ki, mikor, melyik képről készített kópiát. Miután a 19. században hazánkban nem volt még képzőművészeti akadémia, a Magyar Nemzeti Múzeum egyik alapvető feladata volt, hogy a művészek számára gyakorlásként lehetőséget biztosítson a képtár festményeinek másolására. Ez nemcsak a művészeknek volt hasznos, hanem a múzeumnak is, hiszen a végeredmény piaci árucikk és egyben a képtárban őrzött művek egyfajta reklámja is lett.

A beleltározott anyag mellett van egy nemrégiben előkerült  iratcsomag, amely iktatott iratok hivatalos másolatait tartalmazta az 1860-as évektől az 1890-es évekig. A közel ötven irat között vannak szerzeményezési dokumentumok, értekezletek jegyzőkönyvei, különböző kimutatások. A pár doboznyi szórványanyag jelentősen felértékelődött, miután a Magyar Nemzeti Múzeum eredeti iratai egy 1956-os levéltári tűzvészben javarészt elpusztultak, így ezen dokumentumok segítségével számos adat pontosítható a Nemzeti Múzeum első fél évszázadáról.

/Békefi Eszter/