Reigl Judit képeslapjai

2021-ben ajándékként került a gyűjteményünkbe 47 darab képeslap, melyeket Reigl Judit 1950 tavasza és 1963 februárja között írt szüleinek, majd édesanyja halála után a nevelőapjának. Bár a lapokon gyakran utal az általa írt hosszú levelekre, mára – tudomásunk szerint – csupán ezek a rövid írások maradtak fenn életének ebből a korai szakaszából.

Reigl részletesen beszámol a határátlépést követő hányattatásokról, a menekülés utáni otthonkeresésről, a segítőkről és a barátokról. Olvashatunk arról, hogy szerelmével, a Henry Moore-tanítvány angol szobrásszal, Betty Andersonnal kirándulnak Chartres-ba, megnézni a „világ legszebb üvegablakait”, csigák és rákok vázait gyűjtik Bretagne-ban az óceán partján, vagy épp megélhetésük érdekében egy francia kastélyt díszítenek freskósorozattal Saint Germain-en-Laye-ben. Ha kell, vásári díszletet festenek Roanne-ban, majd egy Souillacba készülő, prehistorikus freskómegrendelés nyomán eljutnak Lascaux-ba is, ahol lenyűgözve tanulmányozzák a történelem előtti barlangfestményeket. Egy idő után beindultak lassan a Reigl kiállítások, a képvásárlások, emellett szüleinek is küldött haza eladásra kisebb festményeket, újságokat, és persze szappant és ruhát is.

1954-es kiállítását André Breton nyitotta meg a párizsi La galerie à l’étoile scellée-ben, azonban ebből az időből sajnos nem maradt fenn levél, csupán egy utalás olvasható arról, hogy „nagy dolgok vannak készülőben” művészeti téren. A képeslapokon felbukkannak a barátok, Hantai Simonék, Tica (Dávid Teréz, aki ekkoriban Jean Cocteau-val dolgozott, majd később az amerikai animációs film kiemelkedő alakja lett) és szerepel számos, ma még ismeretlen, megfejtésre váró név is. A haza küldött üzenetekből kirajzolódik a festő kevésbé ismert oldala, a neveltetéséhez köthető erős katolikus lelkiség is. Szüleihez „végtelen nagy szeretettel, gyermeki melegséggel” írt, rájuk Isten áldását, segítségét és oltalmát kérte, lelki üdvükért szentmisét mondatott. 1958 nyarának nagy öröme volt Reigl Judit számára, hogy Betty katolizált, és ekkortájt készített egy festményt a földrajztudós trappista szerzetesről, Charles de Foucauld-ról is.

A gyűjtemény számos hasznos, apró részlettel szolgálhat mind Reigl Judit, mind a párizsi magyar művészek kutatóinak.

/Pálinkás Réka/