Albert Ádám: Appropriációim (Tandori Dezső), 2022

3 db azonos méretű zománctábla, 44 x x30 cm / db, mögötte zártszelvény

befoglaló mérete: 44 x 120 cm

TANDORI Dezső (1938-2019) KORNISS Dezsőhöz (1908-1984) írott leveleit, műveit a Magyar Nemzeti Bank letétjeként őrizzük a KEMKI ADK-ban. A zománc-triptichonhoz felhasznált kéziratlapokon (1980) Tandori gépelt képversei – a VORIZONTÁLIS-HERTIKÁLIS (KEMKI ADK ltsz.: MNB.ADT.2017.2.198.1), illetve a Hérakleitosz-emlékoszlop két változata (KEMKI ADK ltsz.: MNB.ADT.2017.2.262.2, 3)[1] – olvasható.

„A Hérakleitosz-mozzanat többször is előjön. 1968-ban készült első Hérakleitosz-darabom, az egyetlen fűggőleges oszlopot megjelenítő szögveg; »próbáljuk első olvasásra megmondani, hány sor«, ezt írtam le függőlegesen, a hérakleitoszi mozzanat ebben az, hogy mire az olvasó –  néző – megtudja, mi lenne a feladata, már nem végezheti el, mert első olvasásra kellett volna megmondania, hány sort alkotnak a betűk. Hárekleitosz szerint azonban kétszer nem is léphetünk ugyanabba a folyóba stb. Mármost tizenegy év elteltével […] kibővítettem az emlékoszlopot: hat hasáb, és egyik sem teljes szöveg, mindegyik függőlegesből egy-egy szó hiányzik. Így még abszolútabb a feladatszabás.”[2] – Tandori 1981-es hatvani kiállításának katalógusában írja ezeket a sorokat, amelyben Korniss is közreműködött. Az 1980-as levelezés képversei közül azonban, ezen a tárlaton csak a harmadik képvers szerepelt, amelynek „témája” a mester késői korszakának egyik legfontosabb munkája, a Horizontális-vertikális festmény-sorozat (1975-1977). Tandori gyengéd és empatikus íróniával reflektál a Magyar Nemzeti Galéria 1983-as életműkiállításán is bemutatott művek [3] – Hegyi Lóránd szerint ars poéticaként is értékelhető, vizuális jelteremtésének [4] – szigorú és aszketikus forma- és színredukciójára: a keresztmotívum-formát átvéve vizualizálja, s egyben „hibásan” gépelt, elütött formában reprodukálja, teszi „képverssé” a sorozat címét: VORIZONTÁLIS-HERTIKÁLIS.      

Albert egy sorba – a „szélesebbik” Hérakleitosz-emlékoszlop negatívba fordított fekete alapon fehér, mátrixos betűhullása köré – szervezi a három zománc-lapot. A képvers-struktúrák egymáshoz kapcsolt architektonikus építményei, az összhatás érzéki, monokróm minimalizmusa emléket állít, s egyben fel is idézi ezt a mindkét fél számára inspiratív mester-tanítvány viszonyt.

[1] A versek megjelenési helye: Tandori Dezső: A feltételes megálló (versek 1976-1980). Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983, URL: https://reader.dia.hu/document/Tandori_Dezso-A_felteteles_megallo-13793  

[2] Tandori Dezső: c.n. In Hérakleitosz H-ban. Tandori Dezső kiállítás a Hatvany Lajos Múzeumban 1981, Hatvani Lajos Múzeum fűzetei No 9., szerk. Kovács Ákos, Hatvan, 1981, 7.

[3] Korniss Dezső kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1980. március – május (kiállítási katalógus, szerk. Hegyi Lóránd, a kiállítást rendezte: Dévényi István Hegyi Lóránd), 57-58.

[4] Hegyi Lóránd: Korniss Dezső. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1982, 156-162.