2 db zománctábla: 50 x 70 cm és 50 x 11 cm, mögötte zártszelvény
befoglaló mérete: 94 x 50 cm
MUNKÁCSY Mihály (1844-1900) hagyatéka a KEMKI ADK legrégebbi, talán egyik legértékesebb gyűjteményrésze. Ebben őrizzük a dokumentumok mellett ereklyéit is őrizzük: bútorait, jobb kezének gipsz lenyomatát, palettáját, gyászszalagját, és a jelen alkotáson sziluettként megjelenő ezüst babérkoszorút, amit 1882-ben adtak művésztársai és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Munkácsy Mihálynak (KEMKI ADK ltsz.: 4003/1941). A gyűjteményrészben szintén megtalálhatóak a művész ecsetei is (KEMKI ADK 4018/1941). A kompozíció hátterében abból a levélfolyamból jelenik meg egy részlet, amelyben Munkácsy Madame Chaplin-nek (1841-1920) 1889-ben leírta élete történetétét (KEMKI ADK 20063/1978 44. oldal). Albert tulajdonképpen piktogramként használt művész-attributumokkal ellátva „magyarázza”, jegyzeteli meg a közegéből, a levelezés összefüggésrendszeréből kiemelt egyetlen, bár „illusztrációval” ellátott lapot, élettörténet-töredéket. Egyedivé teszi, felerősíti „szakmai szakralitását”, emléktárgyat hoz létre: a festő ecset biztos alapjára helyezi a megszínezett, felnagyított oldalt, amit a babérkoszorú „vízjelével” látott el. A kétrészes, fémstruktúrával összefogott, rekvizitumokkal hitelesített kompozíció – valahol az emléktábla és az oklevél forma/funkció között oszcillálva – egyszerre idézi meg a művész-kultuszt és az ennek emlékanyagát őrző archívumot.