Ha egy neves művész meghal, legcélszerűbb, ha mindene együtt marad. Nemcsak a művei, hanem a vázlatai, a feljegyzései is. (A vázlat, a torzóban maradt vagy eleve torzónak szánt szobor, a műteremhulladék is műalkotásnak számít, legalábbis ki merné a kidobásukért a felelősséget vállalni?) A palettája, a szemüvege, a karosszéke... A hagyatékot katalogizálni kell, tudományos és népszerűsítő publikációkat kell készíteni róla, az emlékmúzeumot igazgatni kell, a ház elé emlékművet állítani, parkírozóhelyet kialakítani (esetleg eszpresszóval). (Beke László: A művészet embertelensége, 1979)
A 2022-ben elhunyt nemzetközi hírű művészettörténész, Beke László archívuma a család megtisztelő döntésének köszönhetően 2023-ban a KEMKI ADK gyűjteményébe került.
Beke László 1968-ban végzett magyar–művészettörténet szakon, majd a Művészettörténeti Dokumentációs Központ munkatársa lett. A hetvenes évek elejétől, az intézményi megbízatásaival párhuzamosan, a magyarországi és regionális progresszív művészeti mozgalom egyik vezéralakjává vált. Archívumát is ezekben az években kezdte építeni, tudatosan reflektálva az iratmappákba rendezhető dokumentum és a mű megkülönböztetését felszámoló konceptuális mozgalom kínálta lehetőségekre és kihívásokra. A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa volt, 1990-től egészen haláláig a Magyar Képzőművészeti Főiskola, majd Egyetem oktatója, 1995 és 2000 között a Műcsarnok, 2012-ig az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója. Archívuma, amely a 2010-es évekig tartalmazza a hazai és nemzetközi, intézményes és alulról szerveződő együttműködéseinek, szakmai barátságainak, szerteágazó kurátori és publikációs tevékenységének dokumentumait, a KEMKI Kutatási Osztálya által kezdeményezett Beke-életmű-feldolgozás mellett számos további kutatás kiindulópontja lesz.
2024. május 23-án Beke László 80. születésnapjáról a KEMKI Kutatási Osztálya szakmai eseménnyel emlékezik meg. A születésnapi eseményen az archívum feltárásának kalandos folyamatába szeretnénk bepillantást adni Beke 1972-es „Utcakövek, sírkövek” projektjének rekonstrukciós kísérletével. Az „Utcakövek, sírkövek” egy 1972-ben összeállított és teljes egészében soha be nem mutatott, diavetítéssel kísért előadás, melyben Beke kreatív módon kötötte össze szerteágazó érdeklődésének látszólag távoli témáit és egyben tematizálta a legaktuálisabb művészeti fejleményeket. Összeállításában az utcakő – a 68-as diáklázadások időszakában az új baloldal forradalmi elszántságnak szimbóluma – és a sírkő – a túlvilágról alkotott populáris elképzeléseket tükröző „népművészeti” műfaj – között a szobrászat klasszikus anyaga, a kő teremtett kapcsolatot.
Az 1972-es előadás egyes szegmenseit rekonstruáló prezentációt követő kerekasztal-beszélgetésen Beke László egykori kollégáival a Világhírű világarchívum keletkezéstörténetéről, evolúciójáról és még feltáratlan lehetőségeiről beszélgetünk.
17:00–18:00 „Utcakövek, sírkövek”-prezentáció:
Ádi Brigitta, KEMKI
B. Nagy Anikó, BTM Fővárosi Képtár
Fehér Dávid, KEMKI
Kürti Emese, KEMKI
Véri Dániel, KEMKI
18:00–19:00 Kerekasztal-beszélgetés:
Pataki Gábor, HUN_REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Peternák Miklós, Magyar Képzőművészeti Egyetem
Petrányi Zsolt, Magyar Nemzeti Galéria
Sasvári Edit, Kassák Múzeum
Moderál: László Zsuzsa, KEMKI
Tájékoztatjuk, hogy eseményeinkről hang- és képfelvétel készül, amelyet a Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) weboldalán és közösségi média felületein felhasználhat eseményeink népszerűsítése céljából. Eseményeinken történő részvétellel Ön elfogadja, hogy a felvételeken Ön is feltűnhet.